Családon belül van egy kör, akik a teljesen más nézeteik miatt folyamatosan átlépik a határaimat. Velük szemben okozott számomra már nehézséget a tisztelet gyakorlása. Bár nekem általában ez, úgy gondolom, hogy megy. A gombás kép miatt muszáj leírnom ezt is: néhány hete fényképeztem egy gyönyörű óriasi, fogalmam sincs milyen gombát, egy farönkből kinőve, amit fájdalommal konstatáltam legközelebb, hogy valaki eltávolított. Többször eszembe jut azóta is, hogy remélem ez a művelet tisztelettel történt. Az oviban a gyerekeknek azt tanítottam sokáig, hogy azt gyűjthetjük, amit a természet már elengedett, de nekem tetszik ez a megközelítés, amit te írtál az engedély kérés. Mert idővel az a szemlélet jobban tetszett, hogy azt vesszük el, amire szükségeünk van, amit valamire felhasználunk majd, mint ahogy a természeti népek teszik. Jó, hogy erről írtál, mert így át tudtam gondolni a témához kapcsolódó néhány saját érzésemet. Köszönöm 🤗
Köszönöm Niki a visszajelzést. Érdekes, hogy te is a családi mintát írod mint alapvető élményt. Ez persze ha belegondolunk nem meglepő, mert szerintem a legtöbb "hiányosságunk" innen ered. Én is úgy gondoltam, hogy a tisztelettel nincs különösebb gondom, egészen amíg rá nem jöttem, hogy magamat sem tisztelem maradéktalanul. Ezzel a legnehezebb szembenézni szerintem. És akkor innen jön minden más: ha magamat nem tudom, akkor mást sem stb. Szóval jó kis gyakorlás ez:)) Ami a természetet illeti, nekem tetszik az is nagyon, amit te mondasz, hogy csak azt gyűjtsük, amit a természet elengedett...mondjuk én sem szoktam ágakat, leveleket a fákról gyűjteni, csak a földről...viszont a bazsalikomlevelet le kell csípni a cserépben, ha ízesíteni akarsz (igaz, az kihajt újra..:)) Szóval tök érdekes ezekbe így belegondolni...
Családon belül van egy kör, akik a teljesen más nézeteik miatt folyamatosan átlépik a határaimat. Velük szemben okozott számomra már nehézséget a tisztelet gyakorlása. Bár nekem általában ez, úgy gondolom, hogy megy. A gombás kép miatt muszáj leírnom ezt is: néhány hete fényképeztem egy gyönyörű óriasi, fogalmam sincs milyen gombát, egy farönkből kinőve, amit fájdalommal konstatáltam legközelebb, hogy valaki eltávolított. Többször eszembe jut azóta is, hogy remélem ez a művelet tisztelettel történt. Az oviban a gyerekeknek azt tanítottam sokáig, hogy azt gyűjthetjük, amit a természet már elengedett, de nekem tetszik ez a megközelítés, amit te írtál az engedély kérés. Mert idővel az a szemlélet jobban tetszett, hogy azt vesszük el, amire szükségeünk van, amit valamire felhasználunk majd, mint ahogy a természeti népek teszik. Jó, hogy erről írtál, mert így át tudtam gondolni a témához kapcsolódó néhány saját érzésemet. Köszönöm 🤗
Köszönöm Niki a visszajelzést. Érdekes, hogy te is a családi mintát írod mint alapvető élményt. Ez persze ha belegondolunk nem meglepő, mert szerintem a legtöbb "hiányosságunk" innen ered. Én is úgy gondoltam, hogy a tisztelettel nincs különösebb gondom, egészen amíg rá nem jöttem, hogy magamat sem tisztelem maradéktalanul. Ezzel a legnehezebb szembenézni szerintem. És akkor innen jön minden más: ha magamat nem tudom, akkor mást sem stb. Szóval jó kis gyakorlás ez:)) Ami a természetet illeti, nekem tetszik az is nagyon, amit te mondasz, hogy csak azt gyűjtsük, amit a természet elengedett...mondjuk én sem szoktam ágakat, leveleket a fákról gyűjteni, csak a földről...viszont a bazsalikomlevelet le kell csípni a cserépben, ha ízesíteni akarsz (igaz, az kihajt újra..:)) Szóval tök érdekes ezekbe így belegondolni...