Most akkor jól vagyok vagy nem?

A test tágabb perspektívából

Honnan a fenéből jönnek ezek a dögök? Láthatatlan szúnyogok láthatatlan csípéseket ejtenek rajtam, ami aztán ki tudja mennyi lappangási idő után egyszercsak elkezd rohadtul viszketni. Így azt sem tudom tetten érni, hogy hol és mikor történt a támadás. Csakúgy jön a semmiből az ellenállhatatlan viszketés. Néha elég annyi, hogy ránézek a testemnek arra a pontjára és tessék! Vakarózás után viszont egyből megjelenik a piros folttal övezett fehéres kis dudor, maga a csípés. Szóval innen tudom, hogy ez az és nem ekcéma mondjuk vagy valami más bőrbetegség.

Mostanában egy sor fura testi tünetem van, amit igyekszem figyelmen kívül hagyni, mert túlságosan is emlékeztetnek arra az időszakra, amikor jófajta hipochonderként mindennel szaladtam az orvoshoz, majd hogy eloszlassam a kapott diagnózissal kapcsolatos kételyeimet, tovább, még több orvoshoz. Hogy aztán végül elkezdjek szedni valamit, csinálni valamit, de főleg pánikolni, hogy ez innentől már csak rosszabb lehet. A pánik, igen, sőt, a halálfélelem valójában az, ami miatt az utolsó pillanatban aztán visszafordultam a lefelé tartó spirálból, ami - ha benne maradok - valószínűleg végképp egy beteges, gyenge, elesett emberré tett volna. És ezt természetesen nem engedhettem meg magamnak, hiszen annyi minden várt arra, hogy megoldjam és ami nélkülem sehová sem jutott volna. De akkor most hogy is van ez? Még beteg sem tudtam normálisan lenni, de vágytam rá.

Most azonban más. Érzem, hogy az elmém és minden porcikám elvileg tiltakozik a betegség ellen, vannak mélyen bent fortyogó, lappangó kis gyulladások, ez meg az, de nem akarok tudomást venni róluk. Talán nem is attól félek, hogy elindul egy végeláthatatlan egészségügyi kálvária, ami elveszi az időmet és az energiámat más fontosabb dolgoktól, hanem attól, hogy tévedek. Mi van, ha egyáltalán nem is kellene félnem? (Ez túlságosan szokatlan és ijesztő felismerés.) Mi van, ha ez az egész tünetcunami valami nagyon is természetes folyamatnak a velejárója? Mi van, ha a környezet kezd egyre megterhelőbb lenni az energetikai finomodásnak köszönhetően? Na jó, olvastam, hogy a Föld rezgésszintje is emelkedik és úgy egyáltalán minden nagyon gyorsan változik. Vagy az is lehet, hogy a test tudatossága is változik azért, hogy az általános emelkedéshez igazodjon? Mindenfélét érezhetünk emiatt: fáradtságot, irritációt, nyugtalanságot, feszültséget. Az a testrészünk, ami fáj, ezek szerint mégiscsak figyelmet igényel, kéri, hogy “javítsuk meg”, hogy készen álljon elkísérni bennünket az előttünk álló, nagyon is megváltozott úton. Az Új Ember útján.

Ráadásul amíg nem bízunk másban, mindent, a saját gondolatainkat, érzéseinket is megkérdőjelezzük, nem is beszélve azokról a visszatérő felismerésekről, amelyek ránk találnak a spirituális fejlődés során, kizárólag a kézzel foghatóban, mint megszokottban bízva, különösen fontos, hogy legalább a testünk jelzéseit ne hagyjuk figyelmen kívül. Minden üzenet ami kell, valahogy eljut hozzánk. Szóval érdemes figyelni.

Az önismereti úton, a lelkemre fókuszálva gyakran felejtem el, hogy a testem nélkül semmit sem tudnék megvalósítani itt a 3D-ben. Rendszeresen emlékeztetni kell magam a test, lélek és szellem összhangjára, arra, hogy nem elég csak az egyikkel foglalkoznom. Mert ha én nem teszem meg, akkor jönnek a láthatatlan szúnyogok, az éjszakai ébredések, az emlékeztető behívók szűrővizsgálatokra. Mindenki úgy gyógyítja magát, ahogy tudja és amiben hisz. A finom energiákkal jönnek a finomabb, természetesebb, holisztikusabb megoldások, a megelőzés, az életmód, a megfelelő táplálkozás fontossága. Errefelé tartok én is és errefelé terel az egészségügyi intézményrendszer állapota is. De nem vagyok híve a szélsőségeknek, hiszem, hogy ebben a duális világban vannak dolgok, amik közül nem kell választani, vannak kérdések, amik nem eldöntendőek és meg lehet találni az egyensúlyt az átmenetben.

Úgyhogy megyek is, csináltatok egy labort és kérek beutalót pajzsmirigy ultrahangra.