Mi olyan nehéz az elengedésben?
vergődés a vízöntő korszak hajnalán
A csapból is az folyik, hogy ahhoz, hogy megtapasztald a belső béke állapotát, el kell engedni. Valamit. Valakit. Végső soron mindent. Vezényszóra azért ez elég nehéz, de még úgy is kínlódunk rendesen, ha belül érezzük, a helyzet erre bizony megérett. Nem szeretünk változtatni, kellemetlen és fájdalmas érzéseket átélni, lemondani valamiről, amit már megszereztünk, még átmenetileg sem. Egyedül a halálfélelem az, ami megtöri az ellenállásunkat, mert a testi-lelki betegségek már olyan állapotba juttatnak, hogy muszáj lépni valamit. De még ilyenkor is alkudozunk.
Fotó: Deborah L. Carlson/Unsplash
Mert ha belegondolunk a ragaszodás nem más, mint a földi létben levés, a 3D-s valóság minőségeinek átélési eszköze. Ha lazán elengednénk dolgokat, akkor könnyen elillanhat az a világ, ami itt tart bennünket. Legalábbis így látjuk mi ezt, spirituálisan tetszhalott állapotban lévő emberek, akik minduntalan a külvilágban keressük a boldogulást és az életnek nevezett halál előtti túlélő üzemmódot. Nem hiszem, hogy ennyire tudatlanok (vagyis inkább tudatosság nélküliek) lennénk, hogy ha akarnánk, ne tudnánk emlékezni arra, miért is születtünk ide. Pedig a vízöntő korszakba lépéssel muszáj szembesülnünk pár dologgal: például, hogy mindenki a saját szerencséjének és tudatosságának a kovácsa, saját magunkat tudjuk csak megváltani, végigmenve a saját, egyéni utunkon - ami persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyedül. A vízöntő korszak óriási változások eljövetelét hozza, amit az emberi természet nem szeret, mert fél mindentől, amit nem ismer, ami a vélt biztonságérzetét veszélyezteti. Viszont nem véletlenül születtünk éppen ebbe a korba, mindenkinek kivétel nélkül dolga van az új világ alapköveinek lerakásában (nem, nemcsak a következő generációknak vagy a kiválasztott 10-20 akárhány százaléknak) és előbb-utóbb meg kell tanulni elengedni a változás útjába álló korlátozó tényezőket. Ahogy fent úgy lent, ahogy kint úgy bent ugyebár: bőven elég, ha magunkon dolgozunk, ha kitartó belső munkával, önvizsgálattal, önmegismeréssel, szembenézésekkel és kíméletlen őszinteséggel lehámozzuk az illúzió rétegeit magunkról, hogy végre megnyilvánulhasson az igazság.
Érdemes megnézni, mit gondol és mit mutat az elengedéssel kapcsolatban Komjáti Niki coach egy instagram bejegyzésben:
Szerintem nagyon szemléletes a probléma illusztrálása is, ami megint újabb megközelítésekre nyitotta fel a szemem: nevezetesen, hogy amellett, hogy megnézzük, mihez is ragaszkodunk valójában és miért, megpróbáljuk ezt az egész ragaszkodásélményt magunkhoz ölelni és elfogadni. Az elengedés mikéntje is nagyon meghatározó. Gyakran felejtjük el, hogy nem a legtutibb dolog elhatárolódni az árnyékunktól, ha egyáltalán látjuk hol is van és milyen is az.
Nekem mostanában nem egyszer jöttek ki különböző kártyavetésekben (önismereti kirakásokban), ragaszkodást jelölő lapok, ami őszintén meglepett, és valószínűleg nem is jutott volna eszembe ez a téma, ha ez nem így történik. Persze tisztában vagyok azzal, hogy lehetnek elengedésre szoruló területek, élmények, kapcsolatok, dolgok az életemben, de hogy momentán ez ennyire meghatározó az önismereti utamon, erre nem gondoltam. Elő is vettem a kis kérdéseimet, további eszközökkel próbálkoztam, meditáltam, hogy feltárjam a konkrétumokat, azt, ami ténylegesen akadályoz a továbbhaladásban. Újra és újra előjött: mit kell elengednem?
Aztán a nagy vergődésben egyszercsak jött egy sugallat: multidimenzionális halhatatlan létezőkként nem arra kell törekedni, hogy tökéletesedjünk, és mindent, amiről úgy véljük, hogy ezt akadályozza, elengedjünk, hanem hogy minél többet tapasztaljunk a 3D-s világból, ami sehol máshol nincs. Emberként nem az emberfeletti lét elérése a cél, hiszen a Forráshoz kapcsolódva ez adott, hanem sokkal inkább a valódi szabadság, az érzelmek és az alkotás szenvedélyének megélése és befogadása itt a Földön. A lélek tapasztalati útja úgy lesz teljes, ha a vállalt minőségeket és élményeket átéljük itt, ha az érzelmeknek, érzéseknek - ami máshol nincs - átadjuk magunkat, kapcsolódunk a duális világ szabályai szerint, de tudatosan az emberekhez, a természethez. Erich Fromm német humanista pszichológus írta:
Az életnek az a célja, hogy teljesen megszülessünk, és az a tragédiája, hogy legtöbbünk meghal, mielőtt voltaképpen megszületne….A lelki egészség azt jelenti, hogy telített érzelmi viszonyban vagyok emberrel és természettel, hogy úrrá lettem az elkülönültségen és az elidegenedésen, hogy átéltem az eggyé forrást minden létezővel - egyszersmind átéltem önmagamat ..., teljesen megszülettem, hogy azzá lettem, ami potenciálisan vagyok;
Fromm szerint a nyugati ember szenved,
…az élet kipereg az ember keze közül, mint a homok: hogy úgy fog meghalni, hogy nem is élt; hogy noha dúskál a javakban, élete mégis örömtelen.1
A ragaszkodást az elménk (egónk) szüli és táplálja folyamatosan, hogy (túl)éljünk. De ha tudatosan próbálunk a szívünkből létezni és döntéseket hozni, akkor a birtoklási ösztön helyét lassan átveszi a megosztás princípiuma az életünkben. Akkor az elengedés magától jön, egyszerűen leválik rólunk, ami nem szolgál többé, nem is beszélve azokról a dolgokról, személyekről, amiket/akiket sosem birtokoltunk.
Ahogy David R. Hawkins is írja azonos című könyvében, az elengedést az önátadással segíthetjük, azzal, ha az egótól elmozdulunk a magasabb Én felé és feloldódunk a nemkettősség állapotában. Ehhez viszont az elméből kilépve az érzelmek birodalmában kell felderítő munkát végeznünk, ami valljuk be, sokkal fájdalmasabb és kiszolgáltatottabb tud lenni, mint az elme trükkökkel teli védőhálója. Ismerjük meg a mindenkori manipulációinkat, a valódi (olykor fájdalmas, nehéz) érzéseinket, azt, hogy azok hol gyökereznek és végül azt is, hogy ezekhez miért ragaszkodunk. Végül az érzéseket is elengedjük.
Azáltal engedünk el egy érzést, hogy megvetés, elítélés és ellenállás nélkül hagyjuk azt lenni. Egész egyszerűen rátekintünk, megfigyeljük és a megváltoztatására tett kísérlet nélkül megengedjük, hogy teljességében átérezzük. Az elengedésre irányuló hajlandóság mellett az érzés a neki megfelelő időben elenyészik.2
Nektek mennyire megy az elengedés?
E. Fromm - D. T. Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
Dr. David R. Hawkins: Elengedés - Az önátadás útja