Mary Ellen Mark: Tiny: Streetwise Revisited
Mary Ellen Mark, amerikai fotográfus (1940-2015), az egyik leghitelesebb alakja volt a dokumentarista fotózásnak, érdemes tanulni tőle és megnézni, miket alkotott.
A dokumentarista fotózás egyik nagy ajándéka, hogy aki ebben a műfajban dolgozik, sohasem marad az elefántcsonttoronyban. Számtalan nehéz, kihívásokkal teli élet, emberi sors tárul fel a fotós előtt és sokszor van úgy, hogy ellentétben az utcai kandid fotózással, később is kíváncsi lesz azokra az emberekre, akiket egyszer megörökített. Kíváncsi, hogyan folytatódik a történet, merre vezet az adott ember, vagy csoport útja. Mary Ellen Mark óriási példaképem, egyike volt azoknak a fantasztikus tehetségeknek, akiknek a képei attól kiválóak és hitelesek, hogy szinte részesei voltak alanyaik életének, nem féltek a közelségüktől, nem steril távolságtartással kezelték a témát, amit képileg feldolgoztak, átélték a történeteket, ismerték magát az embert.
Streetwise (1984) IMDb
Amíg tiniként, a nyolcvanas években én olyan filmeket néztem buzgón, mint a Házibuli, és ezektől vártam, hogy többet megtudok majd saját és kortársaim életéről, addig Amerikában elkészült például a Streetwise című dokumentumfilm, amely a Seattle-i utcagyerekek életét örökíti meg, bemutatva, hogy akkor Amerikában a legélhetőbb városnak megválasztott helyen is burjánzik a hajléktalanság, gyerekprostitúció, kábítószerkereskedelem, nyomor és bűnözés. A filmet Martin Bell, Mary Ellen Mark férje rendezte, Mark biztatására fogott bele a forgatásba 1984-ben. Mary Ellen Mark 1988-ban adta ki ugyanezzel a címmel a filmben szereplő gyerekeket megörökítő könyvét sok-sok remek fotóval. A film számos díjat is nyert.
A filmben szereplő gyerekekhez a forgatás során a házaspár igen közel került és noha a díjátadókra a főhősök is eljöttek, életük a reflektorfény után szinte egyáltalán nem változott, sőt sok esetben tragédiába torkollott. Bell és Mark viszont továbbra is tartották velük a kapcsolatot, különösen egy Erin Blackwell nevű, 14 éves gyermekprostituálttal, akinek a sorsát Mark további 30 évig (Mark haláláig) követte és fotózta. Erin, becenevén Tiny, alkoholista, mélyszegénységben élő anyjával élt, aki teljesen elhanyagolta. A filmet nézve, nehéz háttere ellenére mégis ő az, akiről azt gondolnánk, idővel talán jobbra fordul a sorsa köszönhetően túlélő természetének, erős akaratának. A további 30 év azonban nem erről látszik tanúskodni. Mark elkészítette a Streetwise fotósorozat folytatását Tiny: Streetwise Revisited címmel, amely 2015-ben, halála előtt jelent meg, és amelyben Tiny további életének részleteit dokumentálta.
Mary Ellen Mark: Tiny: Streetwise Revisited
Martin Bell pedig leforgatta a Tiny, The Life of Erin Blackwell című dokumentumfilmet 2016-ban. Ezekből kiderül, hogy Tiny élete sajnos nem vett reményt keltő fordulatot: 10 gyermek anyjaként (néhánynak nagyanyjaként), szegénységben, betegen, gyógyszerfüggésben él. Gyermekei egy része kábítószerfüggő, beteg, vagy bűnöző. Erin maga már kifogyott az álmokból és a reményből is, de kisebb gyermekei szemében viszont még ott csillog a remény és az élni akarás ...és szerencsére nincsenek híján álmoknak sem. Ha Mary Ellen Marknak még adatott volna pár évtized, talán láthatnánk az ő sorsukat is. Bell és Mark óriási együttérzéssel és szeretettel fordultak ezekhez a nehézsorsú emberekhez, hiszem, hogy kizárólag ezért tudtak ilyen maradandót alkotni.