Megjöttek a laborleleteim és látván az eredményeket ismét igencsak kísértésbe estem, hogy na, akkor most megint fogok beszélni a hormonokról, az inzulinrezisztenciámról, a pajzsmirigy betegségemről, az életmódváltásról, a mozgás jelentőségéről, a terápiákról. Aztán eszembe jutott, hogy két téma nyert magasan a többi előtt, amikor nemrég feltettem nektek a kérdést, mi is érdekel benneteket: az egyik a szépségápolás, a másik pedig a párkapcsolatok, barátságok. Vajon miért? Talán mert mindenkinek elege van a testi változások, problémák boncolgatásából és mert úgy látjátok, hogy a lelki egészség fenntartása ugyanolyan fontos ebben a korban, mint a stabil fizikai állapot? Mert ha tükörbe nézünk még mindig szeretjük szépnek és frissnek látni magunkat annak ellenére, hogy szaggat a derekunk és sokkal de sokkal lassabban tudunk regenerálódni egy-egy megerőltetőbb fizikai kihívás után? Ez a szavazás nekem is ébresztőt fújt, hogy nézzem a dolgokat picit más perspektívából, próbáljak meg meglátni más, releváns kérdéseket is. Hiszen köztudott, hogy a szociális kapcsolatok könnyebbé teszik az életünket és hozzájárulnak a kiegyensúlyozott és hosszú élethez.
Kép: Yaroslav Shuraev/Pexels
Úgyhogy arra gondoltam, hogy belevágok a közepébe és elmondom mit gondolok az idősebb korban születő barátságokról. A romantikus kapcsolatokat, párkapcsolatot nem keverném most ide - akit ez érdekel, az várjon még egy kicsit, legközelebb arról is szót ejtek. Viszont érdekes, hogy valahogy ezt a kettőt mindenhol picit összemossák. Csak kíváncsiságból felmentem egy ilyen ismerkedős oldalra, ahol be lehetett jelölni, hogy barátokat szeretnék, vagy társat. Egyértelműen a barátokat jelöltem meg (tekintettel arra, hogy párkapcsolatban élek), de gyakorlatilag kizárólag társat kereső férfiak jelentkeztek eddig. Nem volt világos, hogy ennyire figyelmen kívül hagyják az emberek, hogy mit szeretne másik, vagy csak próbálkoznak, hátha? Ezzel együtt persze nem vetném el az online fórumokon való ismerkedés lehetőségét.
A gond ott kezdődik – és ezt sajnos magamon is észrevettem -, hogy ahogy öregszünk, egyre jobban korlátozódik a figyelmünk a valós vagy képzelt nyavalyáinkra. Túlságosan el vagyunk merülve a napi dolgokban, a napi panaszokban, problémákban. Sokszor úgy éljük meg, hogy már a mindennapok fizikai átvészelése is kihívás, elég, ha reggelente nem fáj mindenünk, időben ki tudjuk váltani a gyógyszert, ha még dolgozunk, akkor elvergődünk a munkahelyünkre és nem érezzük teljesen idegennek magunkat a fiatalabb kollégák mellett. Családdal élve kínlódunk, hogy mi legyen az ebéd/vacsi, hogy egészséges legyen, de ne túl unalmas. Hónap végén nézzük, mennyi van még a számlánkon és rezignáltan bízunk benne, hogy jön a következő havi fizetés vagy nyugdíj is mert, ha nem…hát abba bele sem merünk gondolni. Kevésbé bízunk az embertársainkban, mert már megtépázott minket az élet, és persze türelmetlenebbek is vagyunk egymással, nem tűrjük mások rigolyáit, míg a sajátjainkkal kevésbé vannak gondjaink, azokkal megtanultunk együttélni.
Kép: Cottonbro/Pexels
Tapasztalatom szerint igenis van igény a családon, vagy ha valaki egyedül él, akkor a magányon kívüli társasági életre, hogy fontos a barátság, az új barátok megismerése ebben a korban is. Sokunknak vannak úgymond régi jó barátnői még fiatalabb korunkból, egy, kettő, három….ha szerencsénk van, több. Szuper, ha velük tudjuk ápolni a kapcsolatot, ami sokszor nagyon nehéz, mert máshol, más körülmények között élnek, mint mi, ritkán, ha egyáltalán tudunk egymással találkozni és csak az online vagy telefonos kommunikációra szorítkozik a kapcsolattartás. Sajnos egy bizonyos kor fölött már azzal is számolni kell, hogy akadnak, akik nincsenek köztünk többé, vagy a házastárs hunyt el, vagy elváltak és ezzel megváltozott a korábbi kapcsolati dinamika. Unokák születése, idősebb szülőkkel kapcsolatban felmerülő kötelezettségek szintén csökkenthetik a barátság ápolására szánt időt és energiát. Ilyenkor előfordul, hogy a régi barátságok megromlanak, vagy egyszerűen csak megfeledkezünk a másikról.
Emellett szerintem az is fontos, hogy a meglévő értékes partneri, családi, régi barátnők alkotta körön kívül is szülessenek új barátságok és kaphassunk új impulzusokat máshonnan is. Igaz, hogy jó barátok nem teremnek minden fán és ahhoz, hogy valakihez annyira közel kerüljünk, hogy ténylegesen igaz barátnak tekintsük idő, nyitottság és bizalom kell. Gyakran sok-sok év, találkozások, közös élmények sora kell, hogy valakiből egyszerű ismeretségből vagy laza haveri kapcsolatból barátság legyen, de a kezdő lépést mindenképpen meg kell tenni. Ezért összegyűjtöttem pár tippet, hogyan fogjunk hozzá.
Nézzük meg a meglévő kapcsolatainkat: kikkel nem beszéltünk már régóta, pedig különösebb oka nincs, hogy eltávolodtunk egymástól. Vegyük fel velük a kapcsolatot ismét, hátha megújulhat a barátság. Ugyanez vonatkozik a távoli, lazább ismeretségekre is: miért nem fontuk szorosabbra a kapcsolatot? Érdemes újra megvizsgálni a meglévő kapcsolatainkat.
Tekintettel arra, hogy manapság a kapcsolattartás nagy része online folyik, az ismerkedés terén sem kellene idegenkednünk a különböző online fórumoktól, oldalaktól. Persze lényeges, hogy megtanuljuk szelektíven kezelni az online tér adta lehetőségeket, kiszűrni azokat az embereket, akikkel nem érdemes hosszas levelezésbe bocsátkozni, akik csak unaloműző elfoglaltságként tekintenek az online térre vagy teljességgel megbízhatatlanok. Ha beszélünk nyelveket, az kinyithatja a világot előttünk, sokszor értékes barátságok szövődnek úgy is, hogy nem vagy csak ritkán találkoznak a felek.
Legyen hobbink! Magyarországon nagyon kevés idős embernek (különösen nőknek) van hobbija, mert korábban - és sokszor még idősen is - túlságosan lefoglalta őket a munka, a család, nem volt idejük hobbira. Bizonyos kor fölött pedig az emberek már nem vágnak bele újfajta tevékenységekbe, örülnek, ha végre pihenhetnek. Az aktív pihenés és kikapcsolódás fogalma sokaknak ismeretlen. Pedig nem kell ahhoz érteni valamihez, hogy elkezdjük azt csinálni akár szórakozásból, akár komolyabban. Nekem a fotózás vált igazi hobbimmá 50 éves korom körül és hihetetlenül sokat ad nekem az önkifejezés, ha pedig akarom, akkor az ismerkedés terén is.
Nézzünk körül a környezetünkben! Mivel személyesen elég nehezen ismerkedek, én is hajlamos vagyok arra, hogy a környezetemben lévő embereket, akikkel szinte naponta találkozom, ne tekintsem potenciális barátnak. Ebbe a csoportba tartoznak például a kollégák, a lakótársak, ha kutyád van, akkor a többi kutyasétáltató a környéken. A kollégáimmal elég jó a viszonyom, vannak, akikkel kifejezetten közeli baráti kapcsolatot ápoltam - amíg el nem mentek a munkahelyről. Ekkor lazult a kötelék is, nem tartotta össze az, ami addig: a napi találkozások és a közös feladatok. Pedig érdemes lehet nyitni a szomszédságban lévő emberek felé is, nem kizárt, hogy minden nap egy kedves leendő barátnak köszönünk.
Te mit gondolsz erről? Mennyire vagy nyitott új barátságok kialakítására így 50 fölött? Van olyan barátod, akivel életed későbbi szakaszában ismerkedtél meg?